Termékinformációk

A Turba és a Nemlét között
Atakám története
Szerző: Jenei Tamás
Megjelenés: 2020
Terjedelem: 218 oldal
Állapot: Új
Nyelv: Magyar
Termékazonosító: 2963
Ár:
Ár:2,100 Ft

A könyv tartalmáról

A Turba és a Nemlét között - Atakám története
 
A Turba – állapítottuk meg – egy elmezavar, ahol az ember – elveszítve képességét, hogy szíve időtlenségét megtapasztalja – pusztán a földi világban akar érvényesülni. A szakralitás hiánya miatt a földi vágyait túlhajszolja. Az anyagot megkoronázza, az ösztöneit pedig szabadjára engedi, miközben azt hiszi, hogy ő a legokosabb és a legnagyszerűbb teremtmény a földön. A Turba talán legsúlyosabb tévedése az, hogy az ember azt hiszi, az a szabadság, ha az ész és az ösztön isteni korlátok nélkül képes kibontakozni, és nem az, ha az ember szakrális része, a szíve kiszabadul az ész és az ösztön világias börtönéből.
 
     A NemLét azt jelentette számunkra, hogy a Kelet is valamennyire eltévedt a paradicsomi tudatállapot elvesztése miatt, de messze nem úgy, mint a Nyugat, aki az életet túlhajszolta és a lelkét elvesztette, hanem éppen ellenkezőleg, az életet túltagadta és a lelkét önkorlátozó szívóssággal kereste. A tudat a Keleten is elsötétült, de a Kelet ezt a süllyedést, a lélek elhomályosulását felismerte. A Nyugattal szemben sohasem fogadta el, hogy a tudat homályban hajszolódjon, és nem nyugodott bele, hogy a szívében élő Határtalanról ne legyen öntapasztalata. Éppen ezért életfeladatként tűzte ki, hogy a Paradicsomban elveszett lelket – amit megvilágosodásnak nevezett el – újra átélje. A keleti bölcseletek központi törekvése mindig is egy békés, melankolikus és megtisztult tudatállapot elérése volt, mely törekvés, ki nem mondva, de a tudás ellen a Paradicsomban elkövetett bűn következménye.
 
     Burtáj vagy nem figyelhetett, vagy nem értette, hogy Atakám miről beszél, így a végén megkérdezte, hogy akkor mi az életcélod, barátom? Miért is élsz valójában? Atakám nem csodálkozott a kérdésen, annyit mondott, hogy egyetlen célom van, nyugodt, együtt érző és derűs elmével túlélni az életet. Ezen pedig a külvilágból érkező képek és hangok és a közjóért történő világjobbító hadakozás nem segítenek, csak belerondítanak az elme derűs nyugalmába. A célomat ebben az életemben önmagamban keresem. Önmagam megnemesítésében, mely nem mehet végbe másképpen, mint hogy megszabadulok a haragok, a félelmek, a gőgök, az izgalmak, a túlvágyak, az előítéletek és a túlfeszültségek beidegződéseitől. Ha egyszer sikerül, jöhet a külvilág és a világjobbítás. De míg tudatom tele van negatív lenyomatokkal, miért is akarnám a világot jobbá tenni? Míg a félelem és az indulat, az előítélet és a gőg jelen van a lelkemben, hogyan is tudnám a világot szebbé varázsolni? Egy mentálisan sérült embertől csak sérültebb lesz a világ, bármekkora akarat is szorult belé. És ki nem sérült manapság? Ki nem zavarodott mentálisan? Láttál-e már olyan embert, aki mielőtt a világot szeretné élhetőbbé és szebbé ácsolni, az előbb veszi a fáradságot, és lelkéből gyomlálja ki a negatív lenyomatokat? És csak azután, miután lelkét megtisztította, áll neki a világ megnemesítésének!
     Ezekre a szavakra mindenki elhallgatott. Burtáj látszólag rémüldözött. Csagatáj se ellenkezett, de Burtáj kétségbeesése láttán annyit fűzött hozzá, megvilágítva a helyzetet, hogy Atakámnak egy kintorna a világ, és ha változnak is a szereplők és a színpadok a történelem folyamán, évszázadok óta egyforma a nóta: mindenki a világot szeretné a maga elképzeléseire formálni, de anélkül, hogy először önmagát faragná az Isten képére. És egyébként is, mindannyian ismerjük Atakám mottóját, még akkor is, ha egyszer se hallottuk az ő szájából egyértelműen kinyilatkoztatva, hogy Istenbe vetett hit és szívből jövő szeretet nélkül egy értelmetlen őrület a világ, egy tragédiába torkolló huzavona, így miért lepődnénk meg a most elhangzott szavain. Én is csendben maradtam, és később, mikor a politikai ámokfutásba