Termékinformációk

Klímaváltozás és megújuló energiák
Elméletek és tapasztalatok
Szerző: Héjjas István
Megjelenés: 2021
Terjedelem: 216 oldal
Állapot: Antikvár, jó állapot
Nyelv: Magyar
Termékazonosító: 3509
Ár:
Ár:4,500 Ft

A könyv tartalmáról

Klímaváltozás és megújuló energiák
 

2013-ban jelent meg a szerzőnek Az élet megóvása és a környezetvédelem c. könyve. Annak ajánlásában szerepel, hogy a környezetért őszintén, jóhiszeműen aggódó állampolgárok szimpátiáját, a „civil” zöld szervezetek közreműködésével és a média hathatós támogatásával a globalizmus szolgálatába állították. Az eltelt hét évben ez a hamisság szintet lépett, mondhatni szakosodott: a környezetvédelem jelszavát a klímavédelemre egyszerűsítették, mert ez hatásosabbnak mutatkozott. Ennek az ideológiai alapja az, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység, a káros anyagok, leginkább a szén-dioxid kibocsátása okozza, amiért elsősorban az energiatermelő erőművek felelősek. A klímavédelem = környezetvédelem = dekarbonizáció (szénmentesítés) képletet sulykolják. Vagyis a környezetvédelmet a szénmentes, úgynevezett zöldenergia-termelésre egyszerűsítve, az un. megújuló energiaforrásokat indokolatlanul felértékelik. Ezt fejezi ki a szerző, újabb ismeretterjesztő könyvének már a címe is: „Klímavédelem és megújuló energiák”. Könyvében a mesterségesen kialakított és fenntartott „modern tudatlanság”, ködének oszlatására vállalkozik. Már ez a cím is mutatja, hogy mai, egyre inkább kaotikussá váló világunkban az össze nem tartozó dolgok is úgy tüntethetők fel, mintha összetartoznának. A világhatalmi erők hatásos munkájának eredményeként ez a „modern tudatlanság” lett a táptalaja az egyre inkább érdekelvűvé vált tudomány(osság)ra való hivatkozásnak, ami a tudomány még fennálló társadalmi presztisének maradékát is szétroncsolja. A klímavédelem szinte a globalizmus vallásává vált. A lényeg az, hogy a közösségek higgyenek benne és természetes érdekük fűződjék ehhez a hithez, mivel a vallás az emberiség nagy egyesítője, alkalmas arra, hogy a társadalmi és politikai rendszereket legitimálja. Az időjárás, amelyet a klímával azonosítanak, olyan valóság, amely minden földi lényt, így minden embert is közelről érint. Az emberi életet valóságosan befolyásolja. A klímavédelem politikai krédóját Yuval Noah Harari 21 lecke a 21. századra c. könyvében így fogalmazza meg: „Ahogy kibontakozik a XXI. század, a nacionalizmus gyorsan visszaszorul. Egyre több ember hisz abban, hogy … a politika vezérelve az emberi jogok és az egész emberi faj érdekeinek védelme kell hogy legyen. Ha ez így van, akkor nem lenne egyszerűbb, ha ezekre egyetlen globális kormány vigyázna? A modern mennyei felhatalmazást (sic!) az emberiség adja majd valakinek, hogy megoldja a menny problémát, például … az üvegházhatást okozó gázok felhalmozódását. A globális birodalom színe valószínűleg zöld lesz.” A szerzőnek ez az újabb könyve az emberiség valódi kockázatainak áttekintése és az éghajlatváltozás földtörténeti összefoglalása után a klímaelméleteket kialakulásuk sorrendjében, globális szinten ismerteti. A könyv további részében a világtendenciák mellett a hazai adatokra, példákra támaszkodva ad könnyen érthető ismereteket az olvasónak. A szerző tárgyilagosságra törekszik, írása nem agitál, befogadható ismeretekre hivatkozva érvel. Bemutatja azt a politikai folyamatot, amelynek részeként a környezetvédelmet klímavédelemmé egyszerűsítették. Számba veszi civilizációnk energiaszükségleteit, azok kielégítési módját. Részletesen, kritikai szellemben, tárgyalja a megújuló energiák lehetőségeit az energiaellátásban. Kissé részletesebben mutatja be a vízenergia szerepét és lehetőségeit, amit az indokolhat, hogy – történelmi távlatból, hazai példán – ebben érhetők tetten látványosan és közérthetően a „környezetvédelembe” csomagolt politikai szándékok és beavatkozások. Fontos érvelést kapunk arra, hogy a vízenergia hasznosítás, különösen hazai viszonyaink között, csak a vízgazdálkodás „mellékterméke” lehet. A félelemkeltés a globalizmus hatalmi fegyvere. Ezt leplezi le az a rövid fejezet, melynek címe: kell-e félni a klímaváltozástól, amelyet nem tudunk befolyásolni, csak alkalmazkodni tudunk hozzá. A klímaváltozás elleni „küzdelem” szükségszerűen veti fel a hivatalos (állami, kormányzati támogatású) klímapolitika ésszerűségét, indokoltságát. Ezért a fejezet és a könyv több megállapítása a hazai viszonyokra nézve kritikai észrevételnek is tekinthető. Ez egy nagyon érzékeny kérdés, mert nagypolitikai szempontból nem korrekt a klímavédelem megalapozottságának kétségbevonása. A nemzetközi nyomás olyan erős, hogy egy felelős nemzeti kormányzat sem vonhatja ki magát teljesen a hatása alól. Az ENSZ és az EU energiapolitizálását geopolitikai szempontok miatt, ha időnyerés céljából vonakodva is, de támogatni illik. A kormányzati tevékenység megértéséhez és lehetséges változásának megalapozásához is szükséges a társadalom széles körének valós ismereteken alapuló tájékozottsága. A változásokat nem „okos” eszközökkel, hanem okos társadalommal lehet és kell elősegíteni. Ehhez nyújthat segítséget ez a közérthető könyv, amelyet a felelősen gondolkodó honfitársaimnak jó szívvel ajánlok figyelmébe. A gazdag irodalomjegyzék segíti az érdeklődőket a téma mélyebb tanulmányozásában.